Bemutatkozás
Hogyan is kerültem én IDE?!- na nem „erre” a webhelyre gondoltam.
Az „élet” és egy belső indíttatás okán - bizonyára ez sokunk esetében elmondható.
Regényi Klára vagyok különféle masszázsokkal, kineziológia módszerekkel, hangterápiával más természetes gyógymódokkal és önsegítő technikákkal foglalkozom. A főiskola elvégeztével, éreztem, keresek még valamit, így aztán az első masszázs vizsgámat 2009-ben tettem le. 2018-ig, kislányom megszületéséig párhuzamosan dolgoztam egy hazai majd egy nemzetközi multicég külkereskedelmi részlegén, ezáltal számos készségre tettem szert, mint például különféle kultúrával, beállítottsággal rendelkező emberekkel való együttműködés, szervezés, logikus gondolkodás, kommunikáció, stb.
Hasznos tapasztalás volt minden tekintetben ez a bő 20 év, melynek köszönhetően eljutottam egy másik világba, ahova jó érzés volt hazatérni, kikapcsolódni, megérteni a „dolgokat”. Magam is tapasztaltam mennyire fontos, hogy legyen egy kis „szünet” a mindennapi mókuskerékből, mintákból való kilépés, azt gondolom erre mindenkinek szüksége van időre-időre.
Hasznos tapasztalás volt minden tekintetben ez a bő 20 év, melynek köszönhetően eljutottam egy másik világba, ahova jó érzés volt hazatérni, kikapcsolódni, megérteni a „dolgokat”. Magam is tapasztaltam mennyire fontos, hogy legyen egy kis „szünet” a mindennapi mókuskerékből, mintákból való kilépés, azt gondolom erre mindenkinek szüksége van időre-időre.
Mindenki története más – de mégis egyről szól.
Mindannyian szembesülünk előbb vagy utóbb valamely problémával, élethelyzetekkel – s olykor mi magunk sem látjuk, hogy épp' miben vagyunk csak utólag konstatáljuk, hogy ha én ezt előre tudtam volna. Az élet nem kérdez, csak történik.
Melyik ponton akadtunk el, hol van az akadályunk?! -hibáztatjuk magunkat, másokat, a körülményeket- nem kell teljesen ítéletet mondanunk sem magunk sem más felett, mert nem jár megoldással. Nem mindenért mi vagyunk kizárólag a felelősek, de valamiért igenis mi! Sokkal összetettebb kérdés, de jó, ha ezen az úton segítő kezet kapunk. Felismerve az akadályainkat könnyebben igazíthatjuk (ki), irányíthatjuk életünket vagy annak bizonyos részeit.
Volt, hogy hosszúnak, fárasztónak de még inkább hitehagyottan - reménytelennek éreztem az utat nem kevés buktatóval, de ma már ki tudom tényleg mondani jó, hogy így történt. Kellően fájt, hogy észre vegyem az akadályokat, félelmeket s ma oly' divatos ezo –közmondást idézve -ami nem öl meg, az megerősít- el tudjam fogadni. Igazán arról van szó, ha már egy ügy megoldódik, akkor valószínűleg valamire rá is jöttünk és ez már ezentúl ott fog lapulni az életbatyunkban!
Hiszem, hogy nem árt különböző módon, több nézőpontból feltérképezni a helyzetet-mivel mindenki más- más eszköztárral, nyelvi –és fogalmi nyitottsággal, hitrendszerrel rendelkezik. Segítve és segítve lenni- ez is egy körforgás, mind hasznos tapasztalás, mindeközben számtalan, apró dologgal gyarapszik az életünk.
„Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.”
József Attila : Születésnapodra
