Bemutatkozás

Hogy is kerültem én ide?

Na, nem „erre” a webhelyre gondoltam. De a válasz minden esetre egyszerű: Az „élet” és egy belső indíttatás okán.

Röviden: Különféle, komplett masszázsokkal foglalkozom. A hozzám fordulóknak keleti és nyugati masszázsok világából integrált szemlélettel igyekszem segíteni. Munkám során a Természetgyógyászati végzettségem mellet a fitoterápiára (jelenleg folyamatban van) és az alternatív fizikoterápiára (későbbi terv) koncentrálva, igyekszem ezen különböző szakmai terület segítő aspektusait a lehető legjobban alkalmazni.

Hosszabban: A főiskola után, éreztem, keresek még valamit, így aztán az első masszázs vizsgámat 2009-ben tettem le. 2018-ig, kislányom érkezéséig párhuzamosan dolgoztam egy hazai majd egy nemzetközi multicég külkereskedelmi részlegén, ezáltal számos készségre tettem szert, mint pl. különféle kultúrával, beállítottsággal rendelkező emberekkel való együttműködés, szervezés, logikus gondolkodás, kommunikáció stb… Hasznos tapasztalás volt minden tekintetben ez a bő 20 év, mindeközben folyamatosan évről-évre gyűltek az oklevelek. Mindig kerestem magamban a humánus oldalt, ahol megélhettem szociálisabb énem.

Mindenki története más – de mégis egyről szól.

Mindannyian szembesülünk előbb, vagy utóbb problémával, élethelyzetekkel. Olykor mi magunk sem látjuk, hogy éppen miben is vagyunk, csak utólag konstatáljuk, hogy „ha én ezt (előre) tudtam volna”. Mert

Az élet nem kérdez, csak történik.

Melyik ponton akadtunk el, hol van az akadályunk?! Hibáztatjuk magunkat, másokat, a körülményeket. Pedig nem kell teljesen ítéletet mondanunk sem magunk, sem más felett, hiszen az mert nem jár igazi megoldással. Nem vagyunk mindenért kizárólag önmagunk a felelősek, de valamiért igenis mi! S mivel ez egy összetett kérdés, jó, ha ezen az úton időben segítő kezeket kaphatunk. Felismerve az akadályainkat, a gyenge pontjainkat könnyebben igazíthatjuk (ki), irányíthatjuk életünket, vagy annak bizonyos aspektusait fizikai akár szellemi tekintetben egyaránt.

Volt, hogy hosszúnak, fárasztónak, de még inkább reménytelennek éreztem ezt az utat, nem kevés buktatóval. De ma már tényleg ki tudom mondani: Jó, hogy így történt. Kellően fájt, hogy észrevegyem a buktatókat, a félelmeket, s ma az oly’ divatos ezo közmondás igazságát, mely szerint „ami nem öl meg, az megerősít” el tudjam fogadni. Igazán arról van szó, ha már egy ügy megoldódik, akkor valószínűleg valamire rá is jöttünk és ez fog lapulni az életbatyunkban!

Segítve és segítve lenni…

Ez is egy körforgás, mind hasznos tapasztalás, miközben számtalan dologgal gyarapszik az életünk. Hiszem, hogy nem árt különböző módon, több nézőpontból feltérképezni egy-egy helyzetet-mivel mindenki más és más, azaz teljesen egyedi!

„Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.”

József Attila: Születésnapodra

---