Gyerekkori emlékek és az elfeledett kapcsolat a természettel
Gyerekkoromban nem gondoltam volna, hogy egyik kedvenc gyógynövényem lesz a csalán, sőt akkor még nem is ebben a kontextusban találkoztam vele, hanem: »disznóknak köll sarlózni« és anyámmal sarlóztunk. Aztán a potyogott kerti gyümölcsöket a katlanban megfőztük, soha nem felejtem el, ahogy belengte az illata a házat.
Szerencsésnek érzem magam, hogy áthidalóként vagyok jelen a 8 éves gyerekem életében. Mivel a 80-as években születtem, más volt akkor a világ, mindenki maga termelt, mert hát nem volt állandó kínálat az üzletekben, és akkori ésszel fel sem fogtuk, hogy mekkora kincs az egészség szempontjából, hogy az általunk felnevelt disznóból került terítékre a családi menü.
Így van értelme, hogy régen az emberek nem állatot tartottak, hanem jószágot. Bizony, jószágot, s mennyi minden jóságot kapunk ma is a természettől! Igaz, a világ változott, de van, ami nem.
Mégpedig az, hogy ugyanúgy szükségünk van a természettel való kapcsolódásra, és ugyanúgy szükség van arra, hogy tápláljuk testünket, lelkünket, ne csak használjuk a testünket, ahogy az anyatermészetet sem.
A kis bevezető célja az, hogy az ismertebb vagy számomra valamiért közelebb álló gyógynövényekről egy mini blogsorozatban megosszam néhány gondolatomat.
Több mint egy útszéli gyomnövény: Milyen hatóanyagokat rejt a csalán?
A csalán talán az egyik legismertebb, legelterjedtebb gyógynövényünk! S nem véletlenül. Manapság azt veszem észre, hogy sokan éppen ezért már túl elcsépeltnek élik meg, mert szinte mindenre ajánlják. Mint, sok más gyógynövény esetében, sok kutatás történt, ennek ellenére a mai napig vannak feltáratlan gyógyhatások, hiszen annyi hatóanyag van benne, hogy ezt teljesen képtelenlenség leírni egy-egy növényt.
Vegyük csak a legfontosabbakat a csalán esetében, amiket ismerünk:
- Levél és herba: klorofill (élelmiszeripari színező), vitaminok A, B, C, K, U, kovasav, glukokinin, ásványi anyagok (vas, réz, cink), cseranyag.
- Gyökér: kumarin, cseranyag, fenilpropán-származékok.
- Mag: fehérje, nyálkaanyag, zsíros olaj.
Gyakorlatilag bárhol megtalálható, a tisztásoktól, erdőktől kezdve az ember lakta településekig. A találkozás mindenki számára „emlékezetes” marad!
Az egyik olyan gyógynövény, amelynek legelsőként lehet tavasszal gyűjteni a zsenge hajtásait, leveleit, gyökerét, majd nyár vége felé a magjait – kevésbé ismert, de bizony érdemes azt is. Októberben az újra kaszálás miatt lehet újra halászni a zsenge hajtásokra.
🌿 Hatóanyagok és vitaminok
Nyersen fogyasztva nyugodtan ráaggathatjuk a szuperélelmiszer címkét, a fejes salátát jócskán veri vitamin – és ásványi anyag tekintetében. Vasban, A-vitaminban, C-vitaminban, magnéziumban és káliumban is jóval gazdagabb.
A csalántea mozgósítja a szövetekben lerakódott húgysavat, segíti kiüríteni. Serkenti az anyagcsere-folyamatokat, ezért a köszvényes és ízületi panaszokban első számú segítő, célzott teakeverékekben mindig egyik biztos alkotóelemként szerepel.
Ugyanígy szerepel a dülmirigygyulladás, -túltengés, jóindulatú hámdaganat (gyökér) teákban is. Hasmenés és bélhurut, gyomorfekély esetén is hasznos lehet.
Magas vérnyomás elleni teakeverékekben is benne van, de ami ismertebb, hogy vízhajtó és vércukorszint-csökkentő.
Az endokrin rendszer nagy segítője, bár ez a része kevésbé ismertebb.
Szinte mindenkinek jót tesz egy tavaszi és őszi kúra a teájából – vigyázat, 70-80 fokos vízzel készítjük! Itt jegyezném meg azt is, sokan nem tudják, de sajnos allergizálhat, mondja ezt a fitoreteraputa énem.
A teán túl: Csalán a konyhában, a kertben és a hajápolásban
Legtöbben teaként ismert. Az áztatásos elkészítési módján felül érdemes ételeinket gazdagítva, akár fűszervajként, szörpként is kipróbálni. Kertben ne dobjuk ki, a komposztálást fel lehet vele gazdagítani. Magjait szendvicsbe tehetjük. Külső felhasználásban a hajápolásban lehet segítség.
🍂 Őszi csalángyűjtés és Szent Mihály kardja: A belső határok és a védelem ereje
Ősszel is érdemes gyűjteni! Én hiszem, hogy minden növényt lehet „érezni”, ezért sem lepődtem meg, mikor a csalánt Szent Mihály arkangyalhoz kapcsolták!
„A Mihály-nap másik gyógynövénye a csalán. Mihály napja körül érnek be a magjai, amelyek felszívták magukba a kánikula és a napsütés melegét. A sötét évszakban ezek a magok adnak erőt. Só közé keverték, vagy kenyérbe sütötték, amíg a készlet tartott. Az emberek bíztak abban, hogy a nap csalánmagokból gyűjtött tüzes erejével jól átvészelik a téli hónapokat.
Mihály napját ősz kezdetén ünnepeljük. Amikor megnyúlnak az árnyékok, szükségünk van egy őrangyalra. Amikor a növényvilág hanyatlani kezd, és belső erőink is meggyengülnek, szükségünk van a hatalmas Mihályra, aki kardjával harcol értünk. Amikor a látható, a megfogható eltűnik mellőlünk, Mihály angyal arra biztat minket, hogy bízzuk magunkat a „láthatatlanra”.
„Belső harc ez, saját bensőnk démonjai ellen. Csak akkor áradhat belőlünk béke, világosság és fény, ha legyőztük démonjainkat. Aki démonjait konkrét emberekre vetíti, és ott harcol, ott akarja legyőzni őket, az a sárkány malmára hajtja a vizet. Mihály erősíteni akar minket a gonosz elleni harcban. Aki megerősödve hagyja el a csatamezőt, áldássá válik ebben a világban ugyanúgy, ahogy Mihály is sokaknak áldást hozott.
A kard arra való, hogy elhatárolódjak, hogy megvédjem magam, hogy leválasszak magamról valamit, ami máskülönben függésben tartana. A kard megtisztít mindattól, ami nem hozzám tartozik, és mégis befolyásolni akar. Az agresszió megvéd minket a negatív energiáktól, amelyek kívülről akarnak belénk hatolni.
A csalán tisztító hatású. Tisztítja a vért, méregtelenít, és a vesén keresztül eltávolítja a káros anyagokat. Elsősorban reuma, köszvény, allergiák és bőrbetegségek esetén segít. A középkorban hitték, hogy megvédi a házat és az udvart a villámcsapástól.”
🍵 Hogyan fogyasszuk? – Elcsendesedés és harmónia egy csésze csalántea mellett
És ha kicsit elidőzünk e növény mellett, még többet megérezhetünk belőle!
Segít megvilágítani, melyik részt nyomjuk el magunkban, illetve hol kell, hogy szolgáljon védelmül valós vagy vélt helyzetben.
Sokan csak odáig jutnak el, hogy készítenek belőle egy teát, a tapasztalat azt mutatja, hogy valószínűleg nem túl jól, és máris mehet odébb, kidobva.
Pedig a finom teából ki lehet érezni a glukokinint, ad egy enyhe, édes ízt… Szóval régen, mikor ember és állat egyet evett, sokkal nagyobb volt az összhang a természettel, a jószág, az jószág volt, és ahogy édesapám mondta: az ember Istene volt az állatnak…
Régóta az emberiséget szolgálja ez a csodálatos növény.
Csak néhány gondolatot osztottam meg, lehetne még sokat írni róla.
Ez a növény különösen kedves számomra – nekem elhozta annak idején a fényt!
Remélem töltekező volt számodra is ezt a pár sort olvasni!
